Mercè Rodoreda:

Kisgalamb és Cecília

Két nagyon különböző, sodródásában mégis hasonló női sorsot ismerhet meg az olvasó a két regényen keresztül: míg Natália a házasságot választja, Cecília, a talált gyerek, első, önzetlen szerelmei után férfiak kitartottjaként próbálja megőrizni szabadságát.

Rövid tartalom

Kisgalamb életútja, a születés, a munka, a szerelem, a bánat, a megindító csüggedés és az egyszerű erő csillagzata alatt, az örök asszonyi sors felemelő példázata.
Azokról szól ez a könyv, akikkel csak történik a történelem – királyság, köztársaság, diktatúra –, pedig mindenért ők fizetnek, akik önfeledten forgolódnak a barcelonai népünnepély kavargásában, de a tekintetükben, akárcsak Kisgalamb tiszta szemében, ott borong a Hétfájdalmú Szűzanya szép szomorúsága. Ez a halk szavú regény a katalán élet foglalata, egyszersmind a lélek-, jellem-, és korrajz szívszorongató remeke.

A Diamant tér cselekménye egyszerű. A cukrászdái eladóként dolgozó Natália hozzámegy Quimethez, egy fiatal asztaloshoz, aki Kisgalambnak nevezi el. Két gyermekük születik. Anyagi helyzetük romlik, és Kisgalamb kénytelen bejárónőként dolgozni. Férje galambokat tenyészt, és míg a gyerekek egyedül vannak otthon, a galambok kerítik hatalmukba a lakást. Kisgalambnak elege van a galambok után való takarításból és feje zúg szüntelen turbékolásuktól. Elhatározza, hogy a tojásokat pusztítva megszabadul a galamboktól. Kétségbeesett küzdelem, több hónapos álmatlanság árán végez velük. —

Kitör a háború. Quimet és barátai meghalnak. A háború végeztével Natália nem talál munkát. Miután már két napja nem eszik sem ő, sem gyermekei, elhatározza, hogy megöli őket és öngyilkos lesz. A boltos, akinél a sósavat veszi, munkát kínál, később feleségül veszi, és kényelmes, nyugodt életet biztosít neki és gyermekeinek.

Mercè Rodoreda

1908 Barcelona - 1983 Girona

Mercè Rodoreda  a spanyol polgárháború utáni irodalom legfontosabb regényírója. Ő a legelismertebb katalán regény, a Diamant tér (1962) szerzője, melyet eddig több mint húsz nyelvre fordítottak le, és amelyet a kritikusok a polgárháborút követő legjobb katalán regénynek tartanak.

Karrierjét rövidebb történetek írásával kezdte, részben a boldogtalan házassága előli menekülésképpen. Ezeket négy regény követte, amelyeket később következetesen nem vállalt fel, tapasztalatlan író műveinek érzett és így is kezelt. Ezek között a könyvek között jelent meg az Aloma című műve (1938), amelyért később Crexells-díjat kapott – ezt a könyvet is folyamatosan javította, átdolgozta, elégedetlen volt vele. A spanyol polgárháború kezdetekor Generalitat (Autonóm Kormány) Propaganda Bizottságában és az Institució de les Lletres Catalanes intézetben dolgozott, majd száműzetésbe ment. Franciaország különböző részeiben lakott, később Genfben telepedett le.

Itt szakította meg a húsz éves írói csendet: a Vint-i-dos contes (1958, Huszonkét történet) című novelláskötettel jelentkezett, amelyért megkapta a Víctor Català díjat. A novellák elsősorban a menthetetlenül kudarcba fulladó férfi-női kapcsolatokról szólnak. Az El carrer de les Camèlies regénye (1966) elnyerte a Sant Jordi, a Kritikusok és a Ramon Llull díjakat.

Az 1960-as évek közepén visszatért Katalóniába, Girona közelében, Romyà de la Selva faluban élt haláláig. Itt alkotta utolsó műveit, a Mirall trencat (Törött tükör, 1974) című regényt, a Viatges i flors (Utazások és virágok, 1980) című novelláskötetet, és utolsó befejezett regényét, Quanta, quanta guerra… (Mennyi sok háború…, 1980) címmel. 1980-ban a Kritikusok Díjával és a Katalán Irodalmi Becsület Díjjal tüntették ki.

Stílusát, költői, szimbólumokkal teli, személyes hangvételű prózáját, amely jelentős hatással volt a későbbi katalán írónemzedékre is, többször hasonlították Virginia Woolféhoz, akit ő maga is nagyra tartott.

Tiszteletbeli tagja volt az Associació d’Escriptors en Llengua Catalana-nak (Katalán Nyelven Írók Szövetsége).

vélemények

a könyvről

Client Photo
alaurent

“És mégis, mindig segít egy séta, a tócsákban megvillanó ég kékje, valami apróság, ami megmutatja az élet lehetséges szépségét. És ez az, ami miatt ez a könyv több, mint egy egyszerű leírás, annak bizonysága, hogy feladni kár. Az élet évek alatt lassan könnyebbedik, és újabb kapaszkodó is kerül az élethez – nagyon lírai módon. Örök asszonyi sors, és örök férfi-sorsok kavarognak az őrlőkövek között, megmutatva a háború minden utálatosságát és értelmetlenségét, és mindezek ellenpólusaként az élet egyszerű szépségeit, és megismételhetetlenségét.”

Client Photo
Marcus

"Egy polgárháborúban talán még fontosabb a hátország, a mindennapi civil élet, mint egy „normál” háborúban, és ez a könyv erről szól. És még ennél is fontosabb az, ami az összecsapások után, a „rendrakás” után történik. Hisz mindenki állt valamelyik oldalon (vagy ha nem, akkor egyesek szemében épp az a baj). És még az oldaltól is független maga a túlélés, ami – megintcsak oldaltól függetlenül – az egymás iránti emberségen múlik, a segítőkészségen, a szereteten. Szentimentálisan hangzik. És?"

Client Photo
marschlako

“Bevallom, hogy a katalán írónő (aki katalánul is írt) leghíresebb regényének első fele nem tudott annyira lekötni, de a második bőven kárpótolt mindenért. Miként Ana María Matute, Mercé Rodoreda is Barcelonában élte át a polgárháború borzalmait, csak ő már felnőttként, de ugyanúgy nyomott hagyott írásain, mint 17 évvel fiatalabb írótársáén. Az egyszerű nyelvezet – hiszen Natàlia egy egyszerű fiatal lány, majd asszony akit az élet keservesen megtépáz – ellenére (vagy talán éppen annak köszönhetően) rendkívüli intenzitással tárulnak elénk a polgárháború nélkülözésekkel* és veszteségekkel teli évei; Rodoreda különös erővel ábrázolja a gyermekeit életben tartani (mert nevelésre már esély sincs) próbáló asszony szemén át a háború okozta borzalmakat.”

A Katalán Könyvtárról

A L’Harmattan Kiadó Katalán Könyvtár sorozatában eddig tizenhét kötet jelent meg.

A sorozat, melyet Déri Balázs és Faluba Kálmán szerkeszt,  1997-ben indult egy kétnyelvű költészeti antológiával (Ész és mámor. XX. századi katalán költők), amely 32 alkotó 61 versét tartalmazza. A kötet a nyelvterület egészéből merít (a szerzők közt van katalóniai, valenciai, baleár-szigeteki, francia-katalóniai, sőt, algherói is), és tartalmas utószó zárja. Ezt az első kötetet 2004-ig hat másik követi: egy novella-gyűjtemény; két dráma-antológia; egy háromnyelvű (katalán, spanyol, magyar) válogatás Ausiàs March verseiből; egy középkori anonim, szerelmi témájú, a török által uralt Balkánon játszódó kisregény; Jesús Moncada (1941-2005) regénye, a Folyók városa. Ez után a biztató kezdet után az Íbisz Könyvkiadó által gondozott sorozat  csak 2011-ben jelentkezik a nyolcadik, immár a L’Harmattan által kiadott kötettel, egy újabb, csakis kortárs szerzőket bemutató novellaantológiával. Ettől kezdve a kötetek lényegében évenként követik egymást, megőrizve a sorozat műfaji sokszínűségét. Erősödik az a szándék is, hogy az egyes köteteket tájékoztató, ugyanakkor tudományos igényű tanulmányok zárják.

A sorozat következő kötetében Pere Calders (1912-1994) sokszor groteszk novellái kerülnek sorra. A távolabbi tervek közt szerepel egy Llull-antológia és egy XV. századi lovagregény kiadása. A szerkesztők nem zárják ki a monumentális Tirant lo Blanc néhány részletének a lefordítását sem.

Katalán Könyvtár 

A L’Harmattan Kiadó gondozásában

Sorozatszerkesztők:

Déri Balázs és Faluba Kálmán

Kapcsolat

  • Tel.: +36-1-267-5979
  • Mail : harmattan@harmattan.hu
  • Könyvesbolt: 1053 Budapest, Kossuth Lajos utca 14-16

Links

©2020. All Rights Reserved.