A katalán nyelv

A katalán újlatin nyelv, vagyis a beszélt (szaknyelven „vulgáris”) latinból származik, amely a Római Birodalom felbomlása után, időszámításunk első évezredének második felében, területenként más és más irányba fejlődött. E fejlődés végpontjai a neolatin vagy újlatin nyelvek, amelyek egy része ma államnyelv, így (nyugatról kezdve) a portugál, a spanyol, a francia, az olasz és a román. A beszélt latin más leszármazottjai nem voltak ilyen szerencsések, annak ellenére, hogy némelyiküket, mint a dél-franciaországi provanszált (szaknyelven okcitánt) a középkorban nemzetek fölötti, nagy tekintélynek örvendő irodalmi nyelvként is használták.

A katalán a Keleti-Pireneusok északi és déli oldalán alakult ki, majd a IX. és a XIII. század közt, sikeres háborúk révén dél és kelet felé terjeszkedett, és betöltötte az arab hódítók kiűzése után maradt nyelvi űrt. A mai nyelvterület magába foglalja a három északkelet-spanyolországi tartományon kívül (Katalónia, Valencia, Baleár-szigetek) a pireneusi Andorra törpeállamot, Franciaország Katalóniával határos szögletét és Szardínia szigetének Alghero nevű városkáját. A beszélők száma nyolcmillió körül van, túlnyomó többségük Spanyolországban él, kétnyelvű, spanyol-katalán környezetben. Andorrában a katalán az egyetlen hivatalos nyelv, míg a három spanyolországi tartományban, az 1978-as alkotmány értelmében, a spanyol és a katalán egyaránt hivatalos.

Az első katalán nyelvemlékek a XII. század második feléből származnak (addig a latin volt a nyugati kereszténység egyetlen írott nyelve). A latin és az arab mellett főleg ezen a nyelven alkotott Ramon Llull (latinosan Raimundus Lullus, 1232-1316), aki a kereszténység terjesztésére egy olyan logikai rendszert dogozott ki, ami az informatika előfutárának tekinthető, és aki irodalmi prózáját is jórészt a térítés szolgálatába állította. A középkori katalán líra legnagyobb alkotója Ausiàs March (1400-1459), akinek önelemző, önmagával és Istennel vitatkozó költészete máig hat. March kortársa volt Joanot Martorell (1410-1465), akinek Tirant lo Blanc (’A fehér Tirant’) című lovagregényét olyan írózsenik méltattak elismerően, mint Cervantes vagy Mario Vargas Llosa.

A XV. századi aranykort hanyatlás követi, és jelentős katalán szerzők csak a XIX. század második felétől jelentkeznek. A századfordulóra pezsgő irodalmi élet alakul ki, melynek egyik kiemelkedő alakja Àngel Guimerà, akinek A hegyek alján (Terra baixa) című színműve világsiker lett: egyik operaváltozatát Budapesten is bemutatták nemcsak a XX. század elején, hanem 2018. áprilisában is. Az újjászületett katalán irodalom túlélte a dühödten kisebbségellenes, nyelvileg is uniformizáló Franco-rendszert (1939-1975), és ma ismét olyan világirodalmi rangú szerzőkkel büszkélkedhet, mint a magyarra is fordított Jaume Cabré.

i.sz.1000 körül
i.sz. 2000 körül
Ramon Llull
Ausiàs March
Jaume Cabré